Azok között az emberek között élem mindennapjaimat, akik hozzám hasonlóan tömegközlekedéssel utaznak, és a zötykölődés közben sokszor gondolkodóba esnek egy-egy ember vagy jelenség láttán. Ha egy napra szupernő lehetnék, a gondolatolvasás képességét használnám ki a legjobban. Bár, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen nem olyan ördöngős dolog - nem sokan tudják elrejteni a gondolataikat a homlokuk mögött. Az arcokról leolvasható a bánat, öröm, lelkesedés, szerelmes ábrándozás, és még mi minden!

Gondoljunk csak a sok szerelmes, turbékoló párra, és az őket kísérő rosszalló tekintetekre. Lám, észrevétlenül gondolatolvasó lettem - gondolatban. Keresek magamban még egy észrevétlen érzést. Mi lehetne más? A szeretet. Talán gyakrabban kellene gondolni rá!

(Andrea)